Zakuszka

Kaptam ma egy új receptet, így a nemfőz-nemházias napjaim palástolására úgy döntöttem, felteszem ide, a köz örömére. Remélem a szerző nem veszi fejem emiatt... (bocs, Anna, ha ezt olvasod, de azt hiszem, az igét hirdetni kell, kutyuljon csak minél több ember otthon finom falatokat). Szóval a copyright nem az enyém, a recept viszont itt van:



(No és kéretik megfigyelni, precíz ember tollából ered a recept: pontosak az arányok!)

EZ PEDIG ITT A KÉP HELYE, BOCS

Zakuszka

Hozzávalók:

- 1,4 kg padlizsán (sütve, megpucolva mérjük)
- 1,5 kg paradicsompaprika (ledarálva mérjük)
- 0,6 kg hagyma (megpucolva mérjük)
- 0,6 kg sárgarépa (megpucolva, de nyersen mérjük, utána sós vízben megfőzzük)
- 2 befőttesüvegnyi szárazbab (egy befőttesüveg űrtartalma kb. 4 dl, a babot este beáztatjuk, másnap főzzük)
- 1,5 l paradicsomlé (lehet több is)
- 1 l olaj
- babérlevél (15-20 levél)
- őrölt bors
- só

A fele olajban megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáöntjük a ledarált paradicsompaprikát a levével együtt, hozzáadjuk a babérlevelet, következik a felaprított padlizsán, a villával összetört főtt sárgarépa, majd a főtt bab és a paradicsomlé, végül hozzáadjuk a maradék olajat, sózzuk, borsozzuk.
Lassú tűzön, kavargatva főzzük, még kb. 2 órán át, amíg feljön az olaj a tetejére.
Vigyázzunk, hogy ne égjen oda!
Ha kész, befőttesüvegekbe töltjük, szalicilt szórunk a tetejére, celofánnal lekötjük és mehet a száraz dunsztba.
Kamrában száraz, hűvös, sötét helyen tároljuk. Ha másképp nem megoldható, egyesével csomagoljuk papírba az üvegeket.

Részeges disznó

Még jó néhány éve apukám hazaállított egy újévi malaccal, na nem élővel, hanem egy olyan kis mosólygós, sütnivaló kis állatkának a combjával. És az asztal közepére csapva kérte a nővéremtől és tőlem, hogy varázsoljuk belőle január elsejére valami finom falatot.

Végül a neten találtunk egy kiváló receptet. Azóta sokszor kerestem, most idemásolom, mert jó, ha megvan:

Részeges disznó

Hozzávalók (4 személyre):80 dkg sertéscomb

2,5 dl sör

olaj

liszt

petrezselyem vagy snidling, őrölt bors, só

A húst szeleteld fel, végezd el az elősütést, de ezúttal a hús mindkét oldalán süljön pirosra. Ezután a szeleteket tedd egy lábasba, borsozd (esetleg még sózd is) és öntsd alá a sört. Lassú tűzön párold puhára, keverés helyett időnként rázogasd. Tálaláskor a hússzeleteket locsold meg a lábasban visszamaradt mártással és szórd meg finomra vágott petrezselyemmel, vagy metélőhagymával.

(a receptet innen másoltam: konyhamester)

Tortilla de patata

Nos, a másik nagy kedvencem a tortilla de patata. Elöljáróban megjegyezném, hogy a spanyolok tortillája nem azonos a mexikóiakéval! Míg az első egy tojásból készített, sajátságos omelett-féleség, addig a második inkább a kenyér funckióját betöltő lepény.






Szóval a tortilla egy roppant egyszerű étel, a spanyolok általában, ha hirtelen kell, hogy valami ennivalót varázsoljanak az asztalra, akkor minden bizonnyal ezt készítik, mert ízletes és laktató, nem utolsó sorban pedig könnyedén elkészül.

Nem vagyok profi receptíró, úgyhogy a hozzávalók mennyiségének pontos megválasztását rátok bízom, én is mindig "kábéra" választom meg őket. :)

Ami mindenképpen kell:

krumpli (kb. fél kg)
hagyma (vöröshagyma, de lehet újhagyma is) egy közepes fej
tojás (3-4, mérettől függően)
olívaolaj
só

A krumplit meghámozzuk, apróra feldaraboljuk. Van, aki kis kockákat vág, van, aki nyesegeti, és van, aki hajszál vékony szeletekre hasítja a burgonyát. Kinek mi tetszik. A lényeg, hogy a serpenyőben a forró olajban puhára süssük. (de ne ropogósra!) Az apróra, ám nem túlzottan kicsire vágott hagymát (mert akkor csúnyán megéghet), röviddel a krumplit követően tesszük bele a serpenyőbe. Amint megsültek, kiszedjük, amennyire csak lehet lecsöpögtetjük a hagymás krumplit. Közben felverjük a tojást, majd beletesszük a krumlit, és az egészet alaposan elkeverjük, hogy egy massza legyen belőle. A serpenyőben csak egy csepp olajat hagyunk, erre öntjük rá egyenletesen a krumplis masszát. Amikor úgy érezzük, megsült, ráhelyezünk egy tányért a serpenyőre és ügyesen megfordítjuk a tortillát, így a másik oldaláról szépen vissza tudjuk csúsztatni az egészet a serpenyőbe. Vannak, akik a fordítgatást 2x elismétlik, így nagyon szép lesz a formája a tortillának.

Tipp: a tortilla de patatának rengeteg változata van. Bármivel meg lehet bolondítani, legyen az sonka, zöldborsó, spárga vagy kolbász. Csak az arányokra kell figyelni és arra, hogy elegendő tojás legyen a masszában, hogy ne essen szét a tortilla.
Ám ha túl sok a tojás, az sem jó: könnyebben törik. Úgyhogy az egyetlen út a tökéletes tortilla készítéséhez a szorgos gyakorlás. :)

Első ízperc - Guacamole

Már egy ideje tervezgettem, hogy összeírom a kedvenc receptjeimet, hogy egy helyen legyenek és bármikor hozzájuk férhessek... és lám, ennek a célnak a megvalósításához mi sem visz közelebb, mint egy csinos kis blog, ami bármikor, bárhol elérhető. Sőt! Bárki hozzáférhet, akit érdekel egy általam kedvelt csemege elkészítésének fortélya.
Mint kiderült, nem vagyok a blogírás nagyasszonya, mert már több blogot is elhanyagoltam ezeddig... még az a szerencse, hogy ez nem egy napló, nem követel rendszerességet. Úgyhogy nem ígérek inkább semmit. Inkább néha előtörő ihletet, ízeket, ínycsiklandozó perceket.
Elsőként pedig következzék az egyik legkedveltebb falatom, a blogom névadója:

A Guacamole

Lévén az avokádó az egyik kedvenc gyümölcsöm (igen, egy fán termő gyümölcsről van szó!), nem kellett nekem sok ahhoz, hogy "szívembe" és "gyomromba" zárjam ezt a finom krémet. Davayane, egy mexikói barátnőm mutatta meg nekem először, hogyan készül, úgyhogy az ő receptjét fogom itt most közkinccsé tenni. A Guacamole is, akár nálunk a halászlé, egy igen közkedvelt, mindennapi eledel Mexikóban, így nemcsak régiónként, de családonként is megvannak a maga változatai.

Hozzávalók:

2 db érett avokádó (puha, de a héján nincsenek barna foltok)
1 csokor korianderzöld (lehet cserepes fűszernövényként is kapni)
2 közepes méretű fokhagymagerezd
fél zöldcitrom (lime) leve
4-5 db koktélparadicsom
só, bors izlés szerint

Csípősszájuaknak: darabolt csilipaprika vagy erőspista

Az avokádót összetöröm egy villával, a koriánderzöldet apróra vágom, belekeverem. A fokhagymát átpréselem a nyomóban, majd belevegyítem a krémbe. Izlés szerint megsózom, megborsozom, és beleöntök egy kis citromlevet. Mindenképpen érdemes belekostólni a krémbe, hogy eltaláljuk az ízlésünknek megfelelő arányokat. A koktélparadicsomokat felnegyedelem, és szintén belekeverem a műbe. Aki szereti a csípős ízeket, az csilipakrikával vagy erőspistával kissé meg is vadíthatja.
Egy másik lehetséges variáció szerint a paradicsom helyett egy kis tejfölt is tehetünk a krémbe. Ezt a guacamole-változatot egy mexikói buliban kostóltam, és hogy őszinte legyek, nem ismertem rá, a tejföl annyira elnyomta az avokádóízt. De minden esetre érdemes kipróbálni, mert finom.

A guacamolét többféleképpen is fogyszthatjuk: a legegyszerűbb az, ha veszünk egy zacskó tortilla-csipszet, és azt mártogatjuk bele. Kenyérre is kenhetjük, ám az én kedvencem a következő:

A guacamolés quesadilla

Pofon egyszerű, csak be kell hozzá szerezni kukorica- vagy búzalisztből készült tortillát (ez egy olyasfajta lepényszerű kenyér, mint amibe a gyrost is csavarják a török büfékben. A nagyobb szupermarketekben általában kapható). Szeletelünk egy kevéske sajtot (trappista, emmentáli vagy gauda tökéletes hozzá, habár Mexikóban 'quesillóval', vagy másnéven 'queso de Guaxacával' eszik, ám ezt a sajtfélét nálunk nem lehet kapni), és rátesszük a serpenyőben megmelegített tortilla egyik felére. Félbehajtuk a tortillát, majd addig sütjük, amíg aranybarnára nem pirul a külső része és meg nem olvad belül a sajt. Ekkor kirakjuk a tányérra, óvatosan kinyitjuk, majd a sajt fölé kenjük és visszazárjuk. Mennyei falat akár reggelire, akár vacsorára.

Ja, és még egy tuti tipp: ha megmarad a guacamole (általában ilyesmi nem fordul elő, nade ha mégis), akkor tegyük bele az avokádó magját, így nem fog megbarnulni.